Nehéz lenne igazán jó címet adni egy ilyen különleges képnek. Bár meglepő, és furcsának tűnhet, ez a fajta kaotikus áramlás az, amit nap mint nap láthatunk, keverjünk meg akár egy csésze italt, nézzük meg az eget, a felszálló füstöt, nézzünk távcsőbe vagy akár, mint ahogy az a kép készítése közben is zajlott, keverjünk össze különböző színű festékeket.

Amennyire egyszerűnek tűnik a forma, legalább olyan összetett és bonyolult az elkészítése. Az ilyen jellegű áramlások matematikájának még az elnevezése is csak néhány évtizedes, sokat emlegettük is készítése közben a káoszelméletet, a turbulens áramlást az attraktorokat de még Kármán Tódor neve is többször előkerült. Természetesen mi magunk nem hosszú egyenletrendszerekkel igyekeztünk megszerkeszteni a képet, bár a káoszelmélethez hasonló módszerekkel először megkerestük azokat az alapformákat, melyekkel az egész rendszert modellezhetjük. Egy két ív és mag -a festékörvények közepét hívtuk így- elhelyezésével megadtuk a teljes kép alapjait, majd a kezdeti ecsetvonásokkal kikísérleteztük és megalkottuk azokat a szábályokat, melyekkel a kép részleteit később kidolgoztuk.

A meghatározó vonalak elhelyezése után elkezdtük a kép teljes struktúrájának felépítését. Bár a képen arányokat, függőleges és vízszintes irányokat nem kellett sem szerkeszteni, sem komolyabban betartani, látszólagos egyszerűsége ellenére is nagyon komoly szabályokat követve készítettük a képet, hogy természetes hatást keltsen a végeredmény.

A színeket a szoba színei alapján állítottuk össze a megrendelővel. A szőnyeg, az ágynemű és a díszpárnák színei mind megjelennek a képen. A képet lényegében az ezekből a színekből húzott vonalak, ívek alkotják. Ezeknek az íveknek a szélessége, a vastagság változása, a színek váltakozása adja a végső dinamikát.