A konyhai jelenet sikerén felbuzdulva megrendelőnk arra kért minket, hogy a helyiség másik nagyméretű üres falára is tervezzünk egy falfestményt.

Ha már van konyha, emberek is kellenek, akik el is fogyasztják az ételt. Így született az az ötlet, hogy egy vacsorajelenetet jelenítünk meg falfestmény formájában.

A kép ugyanazt az egy iránypontos perspektívát veszi alapul, mint a konyhai jelenet, a horizont magasságát is 124cm-re, körülbelül egy ülő ember szemmagasságához igazítottuk.

Stílusban is a korábbi falfestmény volt mértékadó, ugyanazokkal a színekkel és méretekkel dolgoztunk a boltív kialakításánál. A boltív szélessége nagyobb volt, mint a megelőző, úgy tartottuk meg az arányokat, hogy a középmagasságot és a szélek magasságát is meghagytuk, a közbülső méreteket pedig a szélesítés arányainak megfelelően osztottuk el. A téglasort a szabványos kisméretű téglával megegyező méretű sablon alapján szerkesztettük fel a falra, majd a jól bevált színekkel festettük téglaszerűen foltosra.

A vacsorajelenet vázlatát a helyszínen rögtönöztük a falra, a hangulatban sokat segített, hogy az udvaron disznóvágás is folyt és sokan jöttek jobbnál jobb ötletekkel segíteni.

A boltív és a kompozíciót keretező fal megfestése után a háttér elemeivel folytattuk. A falat és a kandallót festettük meg először, majd folyamatosan „akasztottuk” a falfestményre a részleteket, polcokat, köcsögöket, egyéb kiegészítő elemeket.

A háttér elkészítése után az alakokkal folytattuk, először lealapoztuk őket, majd berajzoltuk az apróbb részleteket. Az alakok készítése közben elkészült a malac – az igazit addigra már megkóstoltuk – majd a kisebb kiegészítő részletek, tányérok, köret, borosüveg, asztalterítő is elnyerték végső formájukat.